Popular Posts

Powered by Blogger.

ReDivat, Berlin

Ariannával az Upcycling Fashion Store előtt. 


Berlinben nagyon pezseg az újrahasznosított divat-élet, ezért nyár elején kimentem egyfajta tanulmányútra. Első utam az Upcycling Fashion store-ba vezetett. A boltban csak újrahasznosított ruhák és kiegészítők kaphatók. A boltot négy szuper lelkes fiatal lány+egy fiú alapította, akik mind öko-designerként kezdték. A saját márkájuk – Aluc – megalapítása után kaptak lehetőséget, hogy pár hónapra pop-up store-t nyissanak Berlinnek egy meglehetősen felkapott negyedében (Penzlauer Berg). Aztán megtetszett nekik a dolog, és maradt a bolt, ahol most Európa vezető újrahasznos márkáiból lehet válogatni, pl. FromSomewhere, Milch, Reclothings, stb.)

Sajnos az eladó lány nem szeretett volna nekem modellkedni, ezért itt vagyok én egy Reclothings zakóban. Daniel Kroh német tervező összefestékezett munkásruhákból varr nagyon elegáns darabokat. Nála a hulladék a legprecízebb szabó-varró technikával találkozik, ez már művészet.

A Sag&Sal táskái leselejtezett nyomtatóhenger-lapokból készülnek. Ez az a vastag gumihenger, ami a nagy nyomtatókban a kinyomtatott plakát, molinó, stb. alatt van. Emiatt van minden táskának más és más, élénk színe. Kell!
Aluc ingek. Ez az Upcycling Store-os arcok saját márkája. Régi férfi és női ingekre tesznek cserélhető gallért és mandzsettát, mert ezek azok a részei az ingnek, amik leghamarabb elkoszolódnak, így jelentősen megnövelhető az ingek élettartalma. Illetve megmentik és összevarrják ingek még használható darabjait. Szerintem nagyon jól néznek ki!

További csodák a boltból. Kalap és lánc nyakkendőből, pénztárca kesztyűből.

Este a fenntartható divat kerekasztalon vettem részt. A kerekasztal tagjai (tervezők, civilek, stb.) minden hónap utolsó keddjén találkoznak. A kerekasztal szó kicsit megtévesztett. Azt hittem, hogy majd egy romkocsma félhomályában támasztják az asztalt 10-en és arról beszélnek, hogy milyen nehéz is eladni a reruhákat. Hmm. Lehet hogy már túl régóta élek Budapesten? :)  Ehelyett a kerekasztalon volt vagy 40 ember, két előadás, strukturált, szervezett beszélgetés, értelmes eszmecsere, utána beszélgetés. Pl. megbeszélték a legújabb tervet: vezetett zölddivat-túrákat fognak tartani az érdeklődőknek a berlini fenntartható divattervezőkhöz, boltokhoz (20 EUR részvételi díjért). Szuper ötlet, biztosan sikerre viszik ezt is.
A Store-on kívül még két tervezőt látogattam meg. A ’Bis es mir vom Leibe fällt’ nevű bolt nevét magyarul úgy fodíthatnánk, hogy „Amíg le nem foszlik rólam”. Ahogy a honlapon rád köszönő fotóból is látszik, ők is elég komolyan veszik az újrahasznosítást. A bolt fő profila a ruha-upcycling: beviszel egy sérült/kinőtt/megunt darabot és ők újravarázsolják. Itt is elég magyar elképzeléseim voltak (pincehelységbeli foltozóműhely, stb.). Hát, ennél sokkal profibbak. Van pár bevált és elég profi upcycling technikájuk, amivel tényleg garantáltnak tűnik a siker:

Első kép: Lyuggatás. Itt az történik az elöl lecsöpögtetett/sérült ruhával, hogy ez a hálószerű, rácsos cucc kerül a folt helyére. Valahogy úgy működik, hogy egy papírt tesznek alá a mintával, gép levarrja, utána papír ki.Második kép: Szőrösítés. Unalmas a pulcsid? Rászőrösítenek pár foltot és máris jobb, ugye? 3. kép: ingből tunika, ezt már ismertük de még minidg jó.

Farmer kabátka. Alig 400 EUR. Sárinak nagyon tetszik...

Itt bejött egy vásárló, 3 farmert felhajttatni. 10 EUR alap+13 EUR sürgősségi díjért csinálták meg neki másnapra, darabját, :) 

Aztán még elmentem Wilfried Pletzingerhez is, aki újrahasznos divattervező. Nekem már a honlapján és a prospektusaiban szereplő ruhák is nagyon tetszettek. Wilfried régi sportruhákból alkot (főleg nagyméretű hokimezekből). Nagyon egyedi és nagyon bátor minden darab. Jót beszélgettünk arról, hogy egy sok kis darabból álló gatyát mennyi idő összeállítani, aztán Wilfried megpróbált használható képet készíteni rólam az egyik szuper gatyában. Nagyon elvittem volna ezt is, de hát az árcédula….Remélem hogy Wilfriedet hamarosan felfedezi egy nagy cég, és nagyon híres lesz, mert szuper tehetséges (és egyébként szuper kedves ember is).  
 Másnap Megint Ariannával találkoztam, amint épp ruhákat szortírozott, ami a munkájának szerves része. Itt van egy videó, ami elmagyarázza, mi történik. Tulajdonképpen a városi keresztény misszió a nekik leadott használt ruhát háromféleképpen értékesíti: a jobbakat turikban adják el. A második „részt” a rászorulók kapják. Ami sehol nem kell, az megy Ariannáékhoz: ők kiválogatják a velük együtt működő tervezőknek, amire azoknak épp szükségük van. (pl. hokipólók Wilfriednek). Ariannát a misszió fizeti, a tervezők pedig a missziótól veszik meg a nekik kiválogatott ruhát, kilós alapon. Ezután még megnéztem egy bioanyag-gyártó bemutatótermét, majd a nagyon sűrű két nap után futottam az éjszakai vonathoz, haza, Budapestre.

És hogy mire volt jó az út? Hamarosan kiderül, folyt. köv. :)
< >

No comments:

Post a Comment